Leírás
Hamar Albert tudja, hogy hős, ám a világért sem dicsekedne vele.
Esetében a józanság és a téboly között olykor elmosódik a határ. A lovardában a föld- és izzadságszagú mozdulatok között csikorgó fogaskerekekként őrölnek a gondolatok. Egy gyerekbaleset, egy eltűnt férfi, és néhány kusza okból kimondatlan dolog örvényként rántják be.
Az események nyomán kibontakozó érzelmek hatására többször elmerül a múltjában. A régi sérelmek és az elfojtott emlékek tükröződnek a jelenben. Albert rezignált nyugalmát, dühét és bizarr öniróniáját szemléljük: egy férfit, aki a maga nyers logikájával próbál értelmet kinyerni abból, ami átrohant rajta, mint a menekülő ménes.
A Mózes szarvai egyszerre lélektani dráma és groteszk látlelet az emberi torzulásról. A regény azt “kutatja”, hogyan bicsaklik meg a valóság, ha a múlt irritált sebeibe akadnak az igazságérzetünk horgai, és mit kezdhet az ember a saját meggyőződéseivel, ha már nincsenek biztos fogódzói.
Mert mindenki hordoz magával egy hibás fordítást arról, hogy mi a bűn, és mi a feloldozás.
Vélemények
Az író pontosan arra figyelmeztet a könyv hátulján, ami velünk történik olvasás közben. Az agyam „meg lett vezetve”, és ezt csak az utolsó fejezetben értettem meg igazán. Az a fejezet nemcsak felborítja az addigi bizonyosságot, hanem új szintre emeli az egész történetet.
És mégis: nem kapunk kész válaszokat. Rengeteg kérdés marad. Az író tökéletes érzékkel hagyja nyitva a pontokat. Nem irányít tovább. Ránk bízza, mit gondolunk, mit érzünk, hogyan képzeljük el a főhős életének folytatását.
A regény végig izgalomban tart, még akkor is, amikor látszólag nem történik semmi. Mert közben belül történik minden. A gondolataink cikáznak, akárcsak a főhős fejében. Néha esetlen, néha magabiztos, sokszor pedig saját maga sem tudja, ki is ő valójában vagy mit miért tesz. És éppen ettől válik hitelessé.
Úgy érzem, ez nem egy kezdő író műve. Sok hasonló témájú könyvet olvastam már, de ez végig feszült figyelemben tartott. Intelligens, rétegzett, és hosszú ideig az olvasóval marad. A vége után percekig ültem és csak néztem ki a fejemből… Már 3 napja végeztem a könyvel mégis csak most tudtam véleményt formálni.
Zseniális élmény volt.
Ha szereted azokat a történeteket, amelyek előbb elaltatnak, majd váratlanul lecsapnak rád, ez a regény pontosan tudja, mikor kell sötétbe borítani a fényt.
Az elme és a valóság torz játéka ez a történet, ami sokáig veled fog maradni.